Van bőven munkaerő: az államnál!

2016, Augusztus 14 - 15:20

A napokban írtam arról, hogy drasztikus járulékcsökkentésre lenne szükség Magyarországon több okból is, és ráadásul ehhez most rendelkezésre áll a szükséges fiskális mozgástér és láthatóan a kellően centralizált, mindent átütő, egy nap alatt bármit törvénybe iktató akarat is. Több felvetést kaptam ezzel kapcsolatban: egyesek azt kifogásolták, hogy egy ilyen egyszeri nagy bevételcsökkenés elviselhetetlen terheket róna az államra, másfelől azt, hogy a munkaerőhiányt ez önmagában nem oldaná meg - mindkettőnek van igazságtartalma.

Azonban amint egy barátom rávilágított, semmiféle probléma nincs, sőt a megoldás tálcán kínálja önmagát. Jól ismert tény*, hogy a magyar állam visegrádi versenytársainál sokkal több pénzt szed be, és költ el, elsősorban saját magára, és a gyakran felesleges gazdasági funkcióira költve. Logikusan adódik, hogy ezeket a funkciókat illetve a bürokráciát kell leépíteni, amivel egyrészt egyből fel lehet szabadítani egy komoly, több tízezres valóban munkára fogható, jellemzően elég jól képzett munkaerőkontingenst, tehát lesz kínálat a munkaerőpiacon, akik ráadásul valószínűleg viszonylag gyorsan el is tudnak helyezkedni, másrészt viszont a leépítések révén komoly kiadáscsökkentés is megvalósulna, ami ellensúlyozná a bevételek kiesését. A járulékcsökkentésnek tehát együtt kell járnia egy állami elbocsátási hullámmal.

Ha tehát az egyszeri, nagymértékű járulékcsökkentést összekötjük az állami szféra jelentős leépítésével, akkor az egyszerre segít kiegyensúlyozni a jelenleg igen szűk hazai munkaerőpiacot azáltal, hogy új munkaerőkínálatot biztosít, másrészt ellentételezi a komoly bevételkiesést, így a költségvetési egyensúly csak 1-2 évig, az elbocsátások időszakában csúszhatna jelentősebb mínuszba, azután automatikusan helyreállna, sőt a nagyobb versenyképesség, és a járulékcsökkenés fehérítő hatása miatt középtávon még a kiindulásnál is jobb helyzetbe kerülhetne a költségvetés. Ezen kívül nagyon fontos, hogy az elbocsátandó munkaerő képzettsége és területi elhelyezkedése révén valószínűleg jó eséllyel találna munkát a versenyszférában - a járulékcsökkentés miatt még alacsonyabb bruttó fizetés/munkáltatói költség esetén is akár magasabb nettóval mint elbocsátása előtt.

Összefoglalva az előző cikkel: Egy nagymértékű járulékcsökkentés hatására a lakosság nettó jövedelme megugrana, a vállalati profitokkal együtt, ami magasabb beruházásban és lakossági fogyasztásban nyilvánulna meg (=növekvő gazdaság). Ha valóban nagymértékű (de csak akkor!) a járulékcsökkentés, akkor ennek jelentős fehérítő hatása is lenne, sok korábban nem, vagy csak részben bevallott jövedelem tisztulna meg, így valójában nem lenne akkor a bevételkiesés, mint a statikus számokból következne. Ha ezzel párhuzamosan nagymértékű állami leépítések valósulnának meg, akkor meg lenne egyrészt az egésznek a fedezete, másrészről a szűkös munkaerőpiaci helyzet is oldódna, a többlet-munkaerőkínálat révén, a versenyszféra összesített dolgozóinak száma nőhetne.

Az elmúlt években még soha nem állt úgy a munkaerőpiac és a költségvetési helyzet, hogy egy ilyen nagyívű, és hosszútávon is nagyon pozitív lépést ilyen sikeresen meg lehetne lépni, a lehető legkevesebb fájdalommal. Történelmi lehetőség előtt állunk, van rá 1 évünk, hogy kihasználjuk. Kár lenne elszalasztani.

*Lásd itt pl. hogy milyen lenne a magyar költségvetés, ha pl. a szlovák szerkezetben valósulna meg és csak a GDP 40%-át központosítaná:

http://www.amipenzunk.hu/front/dream?country=SK

Gazdasági szerepvállalásra 600, a kormányzásra magára 1000 milliárddal kellene kevesebbet költenünk. Ebből meg is van a járulékcsökkentés fedezete!