Fiskális fordulat?

2016, Szeptember 3 - 12:21

A 2010 utáni gazdaságpolitika iránya elég egyértelmű volt a fejlett országokban: a monetáris politika nullába vitte le a kamatszintet és pénznyomtatásból történő állampapírvásárlással próbálta leszorítani a hozamokat, viszont a fiskális politika a 2008-9-ben kialakult jelentős költségvetési hiányt próbálta folyamatosan csökkenteni az adósságválságtól való félelmében. Így aztán egyszerre nyomták a gázt (kamatcsökkentés) meg a féket (költségvetési megszorítás). Viszont 2016-ra két jelentősebb változás is látszik. Egyrészt nincs szükség további fiskális megszorításra, mert a költségvetési hiány a legtöbb országban normális szintre csökkent, másrészt egyre több döntéshozóban tudatosul, hogy az elmúlt évek gazdaságpolitikája nem a leghasznosabb volt, mivel a nullkamatpolitika és pénznyomtatás alapvetően a gazdagoknak kedvezett az eszközárak növekedésén keresztül, miközben a lakosság széles rétegeit nem feltétlenül támogatta, és a gazdasági növekedést sokkal jobban lehetne serkenteni költségvetési eszközökkel. Ehhez jön még hozzá az évek óta hangoztatott érv, miszerint a fejlett országok infrastruktúrájára igencsak ráférne a fejlesztés.

Az amerikai elnökválasztás mindkét jelöltje nagyobb költekezést akar, de ez valójában már meg is kezdődött, lásd az amerikai költségvetési egyenlegadatokat:

http://federal-budget.insidegov.com/l/119/2016-Estimate

a hiány mértéke:

2009 1410 milliárd USD, a GDP 9,8%-a (ez a válságra adott vészválasz volt)
2010 1280 mrd ( 8,7%)
2011 1260 mrd ( 8,5%)
2012 1040 mrd ( 6,8%)
2013 637 mrd ( 4,1%)
2014 447 mrd ( 2,8%)
2015 399 mrd ( 2,5%)
2016E 616 mrd ( 3,3%)

Japánban szintén úgy tűnik, hogy rájöttek: a fiskális megszorítás öngyilkosság (mondjuk ők már amúgy sem tudják visszafizetni az adósságukat, csak a teljes monetizálás lesz a megoldás, úgyhogy szerintem nyugodtan költhetnek amennyit akarnak), és Európában is már csak a németek tartanak ki a rigid germán szigor mellett, de mintha ebben is lennének változások az utóbbi hónapokban, bár egyelőre még csak nüansznyiak.

Közben a kereskedelmi bankok is egyre hangosabban verik az asztalt, hogy a negatív kamatszint tönkreteszi a bankrendszert, és közgazdászok sora tart attól, hogy a nulla/negatív kamatoknak buborékgerjesztő, és társadalmi egyenlőtlenség növelő hatása van.

Mindezek fényében valószínűnek tűnik, hogy a következő években a gazdaságélénkítés inkább a költségvetés feladata lesz, a támogató jegybanki háttér mellett ugyanis könnyen finanszírozható a nagyobb hiány is. A jegybankok így képesek lesznek kissé megemelni kamatszintjüket, hogy ne gerjesszenek buborékokat, a kormányzati költekezés pedig erősíteni fogja a gazdaságot és lesz inflációélénkítő hatása is. Így a reálkamatszintek továbbra is negatívak lesznek, de nominálisan magasabb számokat láthatunk, mindamellett, hogy a növekedés is fennmarad.

Amennyiben valóban így lesz, akkor a jelenlegi, épelméjűnek nehezen nevezhető kötvényhozamok megemelkedhetnek, és stabil növekedést láthatunk, magasabb infláció mellett.

/egy félelmem azért van: Európa, ahol nagy az igény az önsorsrontásra, és a németeket nehezen fogják lenyomni a többiek/