De miért?

2017, Január 7 - 14:09

Az elmúlt napokban elég sokan megkérdezték, hogy de most komolyan, miért? Miért akarjátok VALÓJÁBAN kivezetni a Plotinus Holding Nyrt.-t a tőzsdéről? Nem igazán tudok mást mondani, mint hogy azt ragozom tovább, amit tömörebben leírtunk a hivatalos közzétételeinkben is.

Amikor a céget bevezettük a tőzsdére, a struktúra egyszerű és világos volt, egy anyacég és egy leánycég volt benne, könnyű volt átlátni, olcsó és gyors volt a számvitel, adminisztráció (sokáig rekorderek voltunk, mert 6 nappal a negyedév vége után már készen voltak a jelentéseink). Az volt a célunk a bevezetéskor, hogy megmutassuk, hogy lehet úgy tőzsdei céget üzemeltetni, építeni, hogy azzal mindenki jól jár: a befektetők és a menedzsment is elégedett lesz, és talán a tőkepiaci kultúra fejlesztéséhez is hozzájárulhatunk. Egyszerre volt bennünk bizonyítási vágy, és jobbító szándék. Szerettünk volna felépíteni valamit úgy, hogy azzal minden résztvevő elégedett legyen. Ahogy nőtt a cég, és gyarapodott a vagyon (2006-ban 23 millió forinttal kezdtük még tőzsdén kívül, a 2011-es tőzsdei bevezetés után 400 millió, mára közel 5 milliárd Ft lett a tőke), ez egyre több munkát rótt mindannyiunkra, akik ebben részt vettek, jóval többet, mint amire eredetileg számítottunk. Ebben szerepet játszott a nehezedő szabályozói környezet, a komplexebb cégstruktúra, az egyre többirányúvá váló tevékenység is. A 2011-es bevezetés óta éves 25%-os egy részvényre jutó vagyonbővülést értünk el, ami nemzetközi mércével is kiemelkedő. Befektetőink nagy része sok pénzt keresett, befizettünk egy tonna nyereségadót az államnak (ennek ellenére mondjuk az adóhivatal nem volt kifejezetten konstruktív), és ha demagóg politikusként kellene előadnom mit tettünk, akkor azt mondhatnám, hogy elvettük a külföldi spekulánsok pénzét, és a magyar gazdaság javára fordítottuk, munkahelyeket teremtettünk belőle. Közben megpróbáltuk azt is elérni, hogy a részvényeinkben ne alakuljon ki buborék, pedig igény az volt rá; nem kellett volna nagyon rásegíteni, hogy teljesen elszálljon a papírjaink ára (amin persze kereshettünk volna egy rakat pénzt). Ezt azonban szerettük volna elkerülni, inkább arra törekedtünk, hogy a valós érték körül maradjon a részvényeink ára, és ne égesse meg magát senki a papírral (de azért a saját döntéseitől nem tudtunk megvédeni mindenkit, pedig sokszor szóltunk). A döntéseink során az évek alatt nagyon sok érdeket és célt kellett úgy kiegyensúlyozni, hogy az a lehető legtöbb embernek jó legyen. Természetesen ez nem mindig sikerült, de azért törekedtünk rá. Bizonyára volt sok olyan döntésünk, amely utólag visszatekintve nem a legszerencsésebb, de az adott pillanatban mindent mérlegre téve a legjobbnak tűnt.

A csatákba azonban eléggé belefáradtunk, én valószínűleg sokkal inkább, mint kollégáim, akik mindannyian 100%-osan teljesítettek, és mindent megtettek a cég sikere érdekében, s habár tevékenységük valószínűleg kevésbé volt látható, mint az enyém, de legalább olyan fontos volt a működéshez, és eredményekhez, mint az enyém. Ezért végül azt a döntést hoztuk meg, hogy a cég tevékenységét leegyszerűsítjük, a tőkepiaci részt megszüntetjük, a reálgazdasági tevékenységekre összpontosítunk, és azt javasoljuk a közgyűlésnek, hogy vezessük ki a céget a tőzsdéről. Ezek a változások együttesen sokkal egyszerűbbé teszik az életünket, ami lehet, hogy önös indoknak tűnik, de az elmúlt évek eredményei után, amelynek során több milliárd forinttal gazdagítottuk a befektetőket, talán érthető és elfogadható.

A tőzsdei szereplés érdekes, izgalmas és jövedelmező volt (szerencsére nem csak nekünk, hanem befektetőinknek is), de most már inkább abbahagynánk. Azt gondoltuk az a tisztességes megoldás, hogy ha ezzel párhuzamosan indítunk egy részvény-visszavásárlási programot, hogy azok, akik ezzel nem értenek egyet kiszállhassanak. Akik pedig benne akarnak maradni a történet folytatásában is, azoknak természetesen meg van rá a lehetőségük, és ahogyan eddig, ezután sem fogjuk meglopni, kisemmizni a befektetőket - habár a magyar tőzsde rövid történetében számos nagyszerű példaképünk lehetne, akiknek nyomdokain továbbfejleszthetnénk a részvényesek kifosztásának művészetét (neveket csak azért nem mondok, mert a legtöbben még életben vannak).

Megértem, hogy van aki nem elégedett ezzel a fordulattal, és habár korábban magam is azt gondoltam, hogy fel fogjuk építeni a magyar Berkshire Hathaway-t (jó úton haladtunk egyébként), és természetesen a hiúság a kedvenc bűnöm (https://www.youtube.com/watch?v=qGXvj2BjZLA), de vannak olyan helyzetek, amikor az eredeti tervek változnak. Itt is ez történt.

A felmerült kérdések közül a leggyakoribbakra címszavakban válaszolva:

- Nem tervezek semmiféle új tőkepiaci alapot/struktúrát indítani
- A Citadella Alapban nincsen semmiféle változás
- Nem vesztem össze az eddig munkatársakkal, részvényesekkel, sőt mindenki nagyon támogató volt az elmúlt évek során
- Nem tervezek elköltözni Magyarországról, mert szeretek itt élni
- Nem keresett meg Mészáros Lőrinc, hogy adjam át neki a céget
- Nem vállalok kormányzati pozíciót
- Eddig azért nem írtam a blogra, mert a telefont sem tudtam letenni a kezemből
- A blogolást folytatom, mert grafomán vagyok
- Nincs a csőben semmilyen új, fantasztikus reálgazdasági projekt
- A jelenleg meglévő projektek kapcsán optimista vagyok, de nem tudok semmi olyan tényről, ami miatt jelenleg számottevően többet vagy kevesebbet érnének mint mondjuk 3 hónapja
- A tőkepiaci tevékenységet fokozatosan fogjuk leépíteni, de ennek ütemezését nem látom még pontosan előre

Szeretném egyben megköszönni a befektetők bizalmát és tudom, hogy néhányukban most van egy kicsit keserű szájíz, de azt gondolom, hogy a terveinket, vállalásainkat alapvetően teljesítettük: ránk bízták a pénzüket, amit szépen megfialtattunk. Az, hogy a történet végül nem úgy folytatódik, mint ahogy terveztük, elsősorban az én hibám, és ezért utólag is elnézést kérek mindannyiuktól!